Nagybörzsönyről

    Nagybörzsöny - német ajkú lakói nyelvén Pilsen - jelenleg használatos nevét a XX. század eleji közigazgatási átrendezéskor nyerte, korábban magyar nyelven egyszerűen csak Börzsönynek hívták. A falu első említése a dömösi prépostság alapításának idejéből, 1108 környékéről származik, amikor itt - Belsun faluban - két szolga családot adományoz Könyves Kálmán testvére Álmos herceg a prépostságnak, akik kötelesek szekereikkel szállítani az egyházi személyeket. A XII. század derekán, II. Géza király uralkodása idején indult meg az ország lakatlan vagy gyéren lakott területeinek nyugati telepesekkel való betelepítése; ekkor érkeztek az első német telepesek az erdélyi Szászföldre, a Szepességbe, és - kisebb számban - az ország számos egyéb vidékére. Ez a bevándorlási időszak egy évszázadon át, kb. az Árpád-kor végéig tartott, s igen valószínű, hogy ekkor érkeztek Börzsönybe a szintén szásznak nevezett telepesek.
Látkép     A XIII. század végén tűnik fel újra a falu az írásos forrásokban. Ekkor már az esztergomi érsek az egyedüli földesura, aki ezüstöt bányásztat a határában. Mivel a korabeli Magyarország területén az ásványkincsek kitermelését általában német munkások végezték, valószínűsíthető itteni jelenlétük is. Ezt támasztja alá, hogy 1327-ben a börzsönyi bíró és apja egyaránt német nevet viselt: őt Detriknek hívták, apja neve pedig Kunchun (Konrád) volt.   Börzsöny   azzal is egyedül-
álló az országban, hogy falu létére két Árpád-kori (XIII. századi) templom található területén. Ez azzal magyarázható, hogy a német telepesek ragaszkodtak nyelvükhöz és önállóságukhoz, s így a maguk számára külön templomot emeltek, a magyar Szt. István-egyháztól egy-két percnyi gyaloglásnyi távolságban a mai Bányásztemplomot. A XV. század elején szintén német nevű bíróját említik, lakosait pedig "civis"-nek, polgárnak nevezi egy oklevél. Ekkoriban Zsigmond király felesége próbálta megkaparintani az érsek birtokában lévő települést, aminek határában ekkor "aranyat, ezüstöt, rezet és más fémeket" bányásztak. A török Buda eleste után, az 1540-es években foglalta el a környék várait (Esztergomot, Visegrádot, Vácot, Nógrádot), s hódoltatta meg Hont vármegye déli falvait, köztük Börzsönyt is. Ezekben az években térhettek át Pilsen lakói - a többi hazai német város polgáraival egy időben - az evangélikus vallásra, amit utódaik nagy része - az itt földbirtokos érsek fáradozásai ellenére is - a mai napig megőrzött.
Régi malom     A XVI-XVII. század folyamán több - török és magyar - adóösszeírásban szerepel falunk. Ezek elárulják, hogy az oszmán uralom idején ez volt a környék legnépesebb települése, s hogy - nagyrészt német - lakosai hatalmas mennyiségű bort termeltek. A török kiűzése után felmerült a másfél évszázada abbahagyott nemesfém kitermelés újraindításának gondolata is, de ennek kudarcba fulladása ellenére is számos új felvidéki német, magyar és szláv - betelepülőt vonzott a fejlődő,- tehetős szőlőművelő szász település, ahol az újonnan érkezett - más etnikumú - családok néhány évtized alatt nemcsak   megtanulták   az itt használt középkori eredetű német
nyelvjárást, hanem általában el is feledték eleik magyar vagy szlávanyanyelvét. Őseik hagyományai és nyelvének megőrzése mellett a börzsönyiek jó magyar hazafinak bizonyultak: a protestánsokat támogató Rákóczi hű emberei voltak, másfél évszázad múltán Kossuth felhívására ők is elküldték fiaikat a szabadságharc zászlaja alá,- s végül az első világháború harcterein több mint hatvan férfi vesztette életét - ilyen mértékű veszteséggel semelyik környékbeli magyar falu sem "büszkélkedhet". A Trianoni döntés eredményeként az Ipolyon túli területeket elcsatolták Magyarországtól, s a frissen létrehozott Csehszlovák államhoz csatolták.Ezzel nem csak a folyó túlsó oldalán található szántóiktól és legelőiktől, ill. ottani rokonaiktól választották el a Börzsönyieket, hanem elvágták őket addigi legfontosabb piachelyeiktől: Selmecbányától, Lévától, Ipolyságtól, Párkánytól, ill. Esztergomtól. Megnehezült a mezőgazdasági termékek, főleg az itt termelt bor eladása, de a község számára a második világháború sokkal súlyosabb következményekkel járt.
Patak     Az 1941-es népszámláláskor a lakosság többsége - az igazsághoz hűen - német nemzetiségűnek és/vagy anyanyelvűnek vallotta magát. A magyar és a hitleri német állam közti szerződés értelmében a Horthy-kormányzat engedélyezte, hogy az összes német nemzetiségű hadköteles férfi az SS kötelékeibe vonuljon be. Ennek a megállapodásnak az értelmében kb. 100 börzsönyit soroztak be kényszerrel a fenti német alakulatba. A II. világháború elvesztése után a magyar állam a hazai németekkel szemben a kollektív bűnösség elvét alkalmazta. Ennek értelmében üldöztetésben részesült minden, a német hadseregben korábban szolgálatot teljesítő személy, és kite-
lepítésre kerültek azok, akik néhány évvel korábban németnek vallották magukat. Az utóbbiak (52 helybeli család) elvesztették házukat, földjeiket és kis vagyonukat, és karhatalom segítségével Nógrád megyei - szlovák többségű - falvakba hurcolták őket. Helyükre, otthonaikba a Felvidékről elüldözött - hasonlóan szerencsétlen sorsú - magyar telepeseket költöztettek. Ezek többsége nem volt képes beilleszkedni a számára idegen környezetbe, és néhány év elteltével továbbköltözött. Ekkoriban, az ötvenes években lassanként hazaszivárogtak a szülőföldjükhöz hű kitelepítettek, akik általában saját, korábban elkobzott házaikat vásárolták vissza.
Tájkép     A TSZ erőszakos megszervezése és földjeik elvesztése után - munkahelyek és megélhetési lehetőség hiányában - még nehezebbé vált az élet, s így egyre többen döntöttek a mellett, hogy a városokba költözve elhagyják szülőföldjüket. A folyamatos csapások és viszontagságok eredményeként a község lakossága a háború előtti 1900-ről mára 800 alá csökkent, és igen vegyes összetételűvé vált.
    A falu jellegében magyarrá lett, már csak a 60 év felettiek beszélik őseik archaikus, az ország mai területén egyedülálló - a mai németek számára teljesen érthetetlen - nyelvét. A helyi eredetű népesség mellett   jelentős létszámúvá   vált a roma nemzetiség, továbbá egyre
több az ország különböző részeiről ide költöző, s itt házat vásárló család, akik felismerték a település és környéke szépségét, s kedvező természeti adottságait.

Batizi Zoltán